A Mátra keleti részén, a 296 m magas Várhegy tetején jártunk a Siroki vár megtépázott falai között.

Rövid történelmi összefoglaló:
Egyes feltételezések szerint már az avarok idején megerősítették a várhegyet, majd a 8. században szláv törzsek foglalták el és saját céljaik szerint alakították át az avarok korábbi munkáját. A honfoglalást követően az Aba nemzetség tulajdonává vált és ekkor kezdődött a vár megerősítése, átépítése. A vár az 1450-es évekig kézről-kézre járt, majd 1561-ben az országgyűlés rendeletének eleget téve Országh Kristóf megerősítette a várat, így az bekerült a végvári rendszerbe.
Ezekben az években élte a vár a fénykorát. Sajnos ez az időszak már az 1580-as évekre befejeződött, örökösök hiánya miatt a Várhegy csúcsán elhelyezkedő erődítmény idővel újra elhanyagolttá vált.
Eger elesése után a már “legyengült” várat inkább elhagyták, így azt a törökök gond nélkül bevették. Ők a környék megadóztatása és a portyázásokon kívül a várral is foglalkoztak, megerősítették azt és fa építményeket is tákoltak a vár fala mellé. Amikor 1687-ben Dorai János Eger várát vette ostrom alá, akkor a Siroki vár török védői az egri társaik segítségére sietettek, így viszont a vár szabadon bevehetővé vált – így került újra magyar kézre. Lassan a vár elvesztette szerepét, ezért idővel még elhanyagolttabbá vált. 1694-ben még komoly anyagi erőforrásokat megmozgatva igyekeztek helyrehozni a várat és bár annak hadi jelentősége már rég nem volt, a császári erők a várat alaposan megrongálták. A vár ezután már valóban csak romként élt tovább. A 2010-es évektől felújításon esett át, jelenleg közepes állapotú, belépőjegyet váltásával látogatható.
Megközelíthetőség:
A vár alatt parkoló várja az autósokat, 2023-ban 500 Ft-os díjszabással.
A vár:
A várhoz szinte végig egy széles, közepes kaptatón lehet feljutni. Meglepett minket, hogy sokan mennyire nehezen viselik ezt az emelkedőt, hiszen ennél nagyobb kihívást jelentő útszakaszok is vannak. Egy ideig betonozott, majd a fentebb található, pihenőhelyekkel rendelkező réttől kezdve kővel lerakott, ugyancsak széles, biztonságos úton juthatunk a várhoz. A réten jobbra fordulva juthatunk el az Apáca és Barát sziklákhoz és a törökasztalhoz. A várhoz vezető út felső részén szép panoráma tárul elénk. A vár kapuján áthaladva egy faházban szedik a belépőt. Kedves, barátságos személyzet fogadott minket. A vár maga nem túl nagy, egy fedett épület van, melyben egy a török életről szóló kiállítás látható, valamint itt találhatóak az amúgy igényes, tiszta mosdók, egy fedett előtér egy berendezett kovácsműhellyel és pár paddal.
A vár nagy része szabadon bejárható, a felsővárhoz fém, korláttal ellátott lépcsőn juthatunk el. A vár alatti sziklában faragott járatokat találhatunk, melyek bejárása hatalmas élmény lesz a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Ezután mi meglátogattuk a korábban írt Apáca és Barát sziklákat is. Ez a szakasz az OKT része is. Egyszerűen, jól járható, közepesen emelkedő rövid túraútvonalon feljuthatunk a sziklákhoz, ahol mindenki bátorsága szerint kimerészkedhet a sziklák széléig és ott körülnézhet. A törökasztalnál le is ülhetünk és a másik sziklán elterülő vár, valamint a környék panorámájában gyönyörködve töltődhetünk kicsit.
Mi ezután a vár alatt található “Végvár ételbár”-ban ebédeltünk / uzsonnáztunk, amit ugyancsak ajánlunk.
A várat és sziklákat feltétlen ajánljuk megtekintésre mindenkinek, aki a környéken jár és van 1-2 szabad órája.










5


4



5



4.6666666666667



5



5


4



5



4.75









