Feledhetettlen túra éjszakai szarvasbőgéssel a Bükkben

Olvasási idő: 4 perc

A Bükk hegység lenyűgöző, vadregényes tájaival, változatos élővilágával és túraútvonalaival a túrázók paradicsoma. Mi is úgy döntöttünk, hogy egy két napos kaland során sokadszorra is felfedezzük ezt a mesés vidéket és megosztjuk az élményeket. Nem először, de nem is utoljára vágtunk neki ennek a különleges tájnak.

Első napunk Bánkúton a Fehérsas Panzió melletti parkolónál kezdődött, ide parkoltunk le délelőtt 9 óra körül. Összekészítettük felszerelésünket, majd neki is vágtunk a tervezett útvonalnak. Célunk a Bükk legmagasabb csúcsainak és köveinek megmászása volt, melyhez nem a legrövidebb, hanem számunkra a legérdekesebb utakat választottuk ki. Fejenként közel 11-11 kg-ot, cipeltünk magunkkal, melyből a folyadék legalább 4-4 liter volt – hiszen ezen a területen nincs túl sok vízvételi lehetőség.

A Csalános-tető után a SX sífutóútra tértünk át, majd a Faktor-rét szélétől a Mély-sár-völgyig haladtunk az OKT jelzésen. Innen a PX sífutóút és a K+ jelzést követve az Olasz-kapuig jutottunk.

A rétről már jól látszott az első komolyabb célunk, a Kettős-bérc, melyről a 2014-es felmérés óta tudjuk, hogy a Bükk csúcsa, a Szilvási-kő (960,715 m) is itt található. Korábban ezt a címet az Istállós-kő (958,1 m) birtokolta. Megmásztuk hát ezt a csúcsot, majd megpihentünk pár percre. Fotót nem sokat készítettünk, hiszen a csúcs az erdő ölelésében található, így a panorámában itt nem gyönyörködhettünk.

Tudtuk, hogy túránk következő szakaszában ezt többször is pótolni fogjuk, így felfrissülve vágtunk neki a további távnak. Terveink szerint a Bükk-fennsík peremén fekvő kövek közül szerettünk volna meghódítani még párat. Lendületesen haladtunk tovább a K+ jelzésen a Kopasz-réten át a Kálmán-hegyi útig, melyről később az OKT, majd egyből a K ▲ jelzésre fordultunk át a következő célunk felé, mely az Őr-kő (880 m) volt. Terveink szerint tudtunk haladni, így felérve a Nap az égbolt közepén járva fogadott minket a csodálatos panorámával rendelkező sziklaszirten.

Innen az Őr-kő-réten és a Pes-kő-kapun, és -nyergen át a Pes-kő (865 m) felé vettük az irányt. Itt újra felmásztunk, körülnéztünk és újra ámultunk-bámultunk. Ez a hely maga a csoda, a sziklákról gyönyörű panoráma nyílik a Bükk déli vonulataira, és kelet felé fordulva ellátni egészen a Tar-kőig. Fent pár pillanatra mérlegelnünk is kellett, hiszen ha a túra korábbi szakaszaiban lassabbak lettünk volna, valószínűleg itt töltöttük volna az éjszakát, mivel két bivakolásra tökéletesen alkalmas helyet is találtunk. Nem így történt, ezért folytattuk utunkat.

Következő állomásunk a Cserepes-kő (823 m) és a barlangszállás volt. Itt csak megálltunk körülnézni, felmérni a hely aktuális állapotát. Ottjártunkkor (2023. szeptember 29.) a sziklaodú belsejét felül ponyva borította, nagyon erős füstszag, bekészített gyújtós és egy kisebb polcon pár vegyes holmi fogadott minket.

Innen 2,5 km volt már csak hátra a napi tervezett útvonalunkból, hiszen a Vörös-kő volt túránk célpontja. Ennek peremére nagyjából 17 órára értünk ki, így a táborverés és vacsora után át is bukott a Nap a hegyek mögött és pár perccel később ránksötétedett. Így terveztük, ideális volt a nap zárása. Ekkor kezdődött a szarvasbőgés, mely ezután egész éjjel tartott. Szélcsend volt, így a hegyvonulat minden részéről hallhattuk az állatok hangját – valamint olyan közelről is, amilyenről kevesen – az éjszaka közepén egy agancsos bika hallhatóan egyre közelebb tévedt hozzánk és nem sokkal később meg is látogatta szállásunkat. Nagyjából 10 méterről hallhattuk, ahogy rázendít – feledhetetlen élmény volt.
Ezen kívül egy kisebb patás is járt nálunk, akit ugyancsak egyértelműen észleltünk, de ő a csendesebbek közé tartozott.

Pirkadat után nem sokkal ébredtünk, reggeliztünk, kávéztunk, lebontottuk táborunkat és mindent eredeti állapotba visszaállítva tovább álltunk, hogy elkezdjük az aznapra eső utunkat. Az OKT jelzésre kiérve a völgyben meglepően tapasztaltuk a mindent átható gázolajszagot és a járhatatlannak nem is, de igencsak problémásnak nevezhető állapotokat – rengeteg kivágott fa, hol lombkoronástól, hol darabokban feküdt a turistaút közepén. Itt kicsit csalódottak voltunk, melyet fokozott az Őserdő melletti fakitermelés látványa is. Innen szinte egy lendülettel, csak kisebb, pár perces megállókkal haladtunk az Olasz-kapuig, majd a Faktor-réti Madonnáig. Itt hosszabb pihenőt ejtettünk, majd Bankútig lépkedtünk tovább, ahol befejeztünk tervezett túránkat.

A két napos túra folyamán feledhetetlen élményekben volt részünk, melyek megerősítették bennünk a bejegyzés elején is leírt gondolatokat: a Bükk vadregényes tájaival, élővilágával valóban a túrázók paradicsoma.

Túránkról nem csak képek, hanem egy rövidebb videó is készült, melyet az alábbiakban láthattok:

Képek a túráról:

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
Bánkút, Szilvási-kő, Őr-kő, Pes-kő, Cserepes-kő, Vörös-kő, Bánkút (26 km)
Élmény volt?
5
Mennyire könnyű a túra?
3
Ennyire ajánljuk:
6
Értékelés (4.7)
4.6666666666667

Szerző: Attila

Gyerekkorom óta imádom a természetet. Úgy gondolom, hogy hazánkban is millió olyan látnivaló van, amit fel lehet fedezni - ezért amikor csak lehet, keresem ezeket a csodákat feleségem, kisfiam és barátaim társaságában. 🌲📸